Kényszerítés

Kényszerítés a Büntető Törvénykönyv 105. §-a szerint akkor áll fenn, ha egy személyt erőszak vagy veszélyes fenyegetés útján arra kényszerítenek, hogy egy bizonyos magatartást tanúsítson, mellőzzön vagy eltűrjön. A középpontban a jogellenes kényszer áll: az érintett személy már nem tud szabadon akaratának megfelelően cselekedni, mert a bejelentett vagy gyakorolt behatás alól gyakorlatilag nem tudja kivonni magát. Erőszak alatt minden olyan fizikai erő kifejtését értjük, amely alkalmas az ellenállás megtörésére. Veszélyes fenyegetés akkor áll fenn, ha jelentős rosszat helyeznek kilátásba, amely alkalmas megalapozott félelem keltésére. A rendelkezés védi a döntési szabadságot, és elhatárolja a világos kényszerhelyzeteket a társadalmilag szokásos nyomástól.

Objektív tényállás

A Büntető Törvénykönyv 105. §-a szerinti kényszerítés objektív tényállása magában foglal minden külsőleg felismerhető cselekményt, amely által egy személyt erőszak vagy veszélyes fenyegetés útján arra kényszerítenek, hogy egy bizonyos magatartást tanúsítson, eltűrjön vagy mellőzzön. A középpontban a kívülről érzékelhető kényszer áll, amely alkalmas arra, hogy az érintett személy szabad akaratnyilvánítását jelentősen korlátozza. A norma védi a személyes szabadságot és azt a képességet, hogy valaki befolyás nélkül hozhasson saját döntéseket.

Tényállásszerű minden olyan helyzet, amelyben egy személyt fizikai behatás vagy kilátásba helyezett jelentős rossz által arra kényszerítenek, hogy alávesse magát egy idegen akaratnak. Szükséges egy objektíven felismerhető nyomás, amely az érintett személynek reális és kézenfekvő okokat ad arra, hogy a tettes követeléseinek eleget tegyen. A tettes belső motivációja az objektív tényállás szempontjából jelentéktelen. Kizárólag a külső körülmények és azoknak a döntési szabadságra gyakorolt tényleges hatása a mérvadó.

Vizsgálati lépések

Elkövető:

A tettes bármely személy lehet, aki erőszakot alkalmaz vagy veszélyes fenyegetést tesz. Különleges tulajdonságok nem szükségesek. Azok a személyek is tettesként vagy résztvevőként jöhetnek szóba, akik a kényszert olyan hozzájárulásokkal teszik lehetővé, mint a fenyegetés átadása, fenyegető légkör teremtése vagy fizikai támogatás.

Tényállási tárgy:

A bűncselekmény tárgya bármely személy, akinek szabad akaratnyilvánítását erőszak vagy veszélyes fenyegetés befolyásolja. Védett jog az, hogy valaki befolyás nélkül és megengedhetetlen nyomás nélkül hozhasson saját döntéseket.

Elkövetési magatartás:

Objektíven tényállásszerű minden olyan magatartás, amely által erőszak vagy veszélyes fenyegetés kerül alkalmazásra.

Erőszak minden olyan fizikai erő kifejtése, amely alkalmas az ellenállás megtörésére vagy az érintett cselekvési szabadságának korlátozására.

A veszélyes fenyegetés akkor áll fenn, ha jelentős rosszat helyeznek kilátásba, amely alkalmas megalapozott félelem keltésére. Ide tartoznak különösen a testi sértéssel, jelentős anyagi hátrányokkal vagy más érzékeny hátrányokkal való fenyegetések, amelyeket egy objektív szemlélő komolyan vesz.

Tipikus megjelenési formái például:

• Testi erőszak kilátásba helyezése egy magatartás kikényszerítésére.
• Jelentős anyagi vagy személyes hátrányokkal való fenyegetés.
• Testi erő alkalmazása az ellenállás megtörésére.
• Fenyegető légkör teremtése, amely közvetlenül fenyegető veszélyt sugall.

Döntő, hogy a behatás objektíven alkalmas legyen a kívánt cselekmény, eltűrés vagy mellőzés előidézésére.

Bűncselekmény eredménye:

Az objektív bűncselekményi eredmény akkor áll fenn, ha az érintett személy az alkalmazott erőszak vagy a veszélyes fenyegetés miatt a követelt cselekményt végrehajtja, mellőzi vagy eltűri. Elegendő, ha az érintett személy magatartása ok-okozati összefüggésben áll az alkalmazott kényszerrel. További kár nem szükséges.

Okozati összefüggés:

Ok-okozati összefüggésben áll a tettes minden olyan cselekménye, amely nélkül a kikényszerített eredmény nem vagy nem ebben a formában következett volna be. Ide tartoznak az előkészítő vagy támogató hozzájárulások is, amennyiben azok okai a kényszerhatásnak.

Objektív beszámíthatóság:

Objektív betudhatóság

Az eredmény objektíven betudható, ha a tettes magatartása jogilag elítélendő veszélyt teremtett vagy növelt a szabad akaratnyilvánításra nézve, és ez a veszély az áldozat kikényszerített magatartásában valósul meg. A társadalmilag szokásos sürgetés vagy a legitim befolyás nem alapoz meg ilyen veszélyt.

Minősítő körülmények

A Büntető Törvénykönyv 105. §-a nem tartalmaz tipikus minősítéseket az objektív tényállásban.

Társadalmi megfelelőség a (2) bekezdés szerint

A cselekmény nem jogellenes, ha az erőszak vagy a fenyegetés jellege és célja nem ütközik a jó erkölcsbe. Ez a kivétel szigorúan korlátozó hatású. Csak olyan helyzetekre vonatkozik, ahol az alkalmazott behatás társadalmilag elfogadott és arányos. Az erőszak vagy fenyegetések, amelyek sértik az érintett személy testi épségét vagy méltóságát, soha nem társadalmilag megfelelőek.

Válassza ki most a kívánt időpontot:Ingyenes első konzultáció

Elhatárolás más bűncselekményektől

A Büntető Törvénykönyv 105. §-a szerinti kényszerítés tényállása akkor áll fenn, ha egy személyt erőszak vagy veszélyes fenyegetés útján egy bizonyos magatartásra kényszerítenek, és ezáltal szabad akaratnyilvánítása jelentősen korlátozódik. A mérvadó az objektív nyomás, amelyet az érintett személyre gyakorolnak, és amely olyan magatartásra kényszeríti, amelyet a behatás nélkül nem tanúsított volna.

• Büntető Törvénykönyv 99. § – Szabadságelvonás: Ide tartozik egy személy puszta fogva tartása vagy bezárása akarata ellenére vagy anélkül. A hangsúly a mozgásszabadság korlátozásán van. Ha nem kényszerítenek ki cselekményt, eltűrést vagy mellőzést, akkor a Büntető Törvénykönyv 99. §-a marad érvényben. Csak akkor jön szóba kiegészítőleg a kényszerítés, ha a fogva tartás egy bizonyos magatartás kikényszerítésére szolgál.
• Büntető Törvénykönyv 102. § – Zsarolás céljából elkövetett emberrablás: Ez a tényállás egy olyan hatalmi helyzetet követel meg, amelynek célja nyomásgyakorlás egy harmadik személyre. A hangsúly a zsarolási helyzeten van. Ezzel szemben a Büntető Törvénykönyv 105. §-a az áldozattal szembeni közvetlen kényszerre vonatkozik. Mindkét tényállás átfedi egymást, ha egy áldozat feletti hatalomgyakorlást egyidejűleg az elrabolt személy magatartásának kikényszerítésére is felhasználják.
• Büntető Törvénykönyv 106. § – Súlyos kényszerítés: A Büntető Törvénykönyv 106. §-a a kényszerítés minősített formáját képezi, és a kényszergyakorlás különösen veszélyes vagy súlyos módját feltételezi, például minősített fenyegetésekkel vagy súlyos hátrány okozásával. A Büntető Törvénykönyv 106. §-a a Büntető Törvénykönyv 105. §-ára épül, és kiszorítja azt, ha a minősített tényállás feltételei teljesülnek.
• Büntető Törvénykönyv 107. § – Veszélyes fenyegetés: A Büntető Törvénykönyv 107. §-a szerinti veszélyes fenyegetés önálló bűncselekmény. Magában foglalja egy jelentős rossz kilátásba helyezését anélkül, hogy ténylegesen kikényszerített magatartásra kerülne sor. Ezzel szemben a kényszerítés azt feltételezi, hogy a kényszer magatartáshoz vezet. Ahol a fenyegetés önmagában is büntetendő, és nem kényszerítenek ki magatartást, ott a Büntető Törvénykönyv 107. §-a marad érvényben.

Halmazatok:

Valódi halmazat:

Valódi halmazat akkor áll fenn, ha a kényszerítéshez további önálló bűncselekmények járulnak, például a Büntető Törvénykönyv 99. §-a szerinti szabadságelvonás, testi sértés vagy önálló fenyegetési bűncselekmények. A kényszergyakorlás ekkor több, egymástól független büntethetőséget alapoz meg.

Nem valódi halmazat:

A specialitás elve szerinti kiszorítás csak akkor jöhet szóba, ha egy speciálisabb tényállás teljes mértékben lefedi a kényszergyakorlást. Minősített kényszerítés esetén a Büntető Törvénykönyv 106. §-a kiszorítja a Büntető Törvénykönyv 105. §-ának alaptényállását. Minden más esetben a kényszerítés fennmarad.

Több bűncselekmény:

Aki több személyt különböző időpontokban vagy több különálló cselekmény során kényszerít, az több önálló bűncselekményt követ el. Az egyes cselekményeket külön értékelik.

Folytatólagos cselekmény:

Egy hosszabb ideig tartó kényszerhelyzet egységes bűncselekményt képez, amíg az erőszak vagy fenyegetés lényeges megszakítás nélkül fennáll, és a kényszer azonos magatartási célt szolgál. A bűncselekmény akkor ér véget, amint a kényszer vagy a behatás célja megszűnik.

Bizonyítási teher & bizonyítékok értékelése

Ügyészség:

Az ügyészség viseli a bizonyítási terhet az erőszak vagy a veszélyes fenyegetés fennállására, annak az áldozat döntési szabadságára gyakorolt konkrét hatására, valamint a kényszerítő eszköz és a kikényszerített magatartás közötti ok-okozati összefüggésre vonatkozóan. Bizonyítja, hogy az érintett személy a behatás miatt objektíven kényszerült egy cselekmény végrehajtására, eltűrésére vagy mellőzésére. Ugyancsak bizonyítani kell, hogy a behatás komoly, alkalmas és kívülről felismerhető volt, és ezáltal olyan tényleges kényszerhelyzetet teremtett, amely alól az áldozat nem tudott kibújni.

Bíróság:

A bíróság az összes bizonyítékot összefüggésében vizsgálja és értékeli. Nem használ fel alkalmatlan vagy jogellenesen beszerzett bizonyítékokat. Döntő, hogy a kényszer objektíven felismerhető volt-e, hogy az erőszak vagy a fenyegetés valóban alkalmas volt-e a szabad akaratnyilvánítás megtörésére, és hogy az áldozatot ténylegesen a követelt magatartásra kényszerítették-e. A bíróság megállapítja, hogy fennállt-e olyan kényszerítő mechanizmus, amely megalapozza a tényállást és lényegesen aláássa a védett döntési szabadságot.

Gyanúsított személy:

A vádlottnak nincs bizonyítási terhe. Azonban kétségeket támaszthat az állítólagos erőszak alkalmazásával, a fenyegetés komolyságával vagy minőségével, az akaratnyilvánításra gyakorolt tényleges befolyással vagy a fenyegetés, erőszak és az áldozat magatartása közötti ok-okozati összefüggéssel kapcsolatban. Ugyancsak rámutathat ellentmondásokra, bizonyítékhiányokra vagy homályos szakértői véleményekre.

Tipikus bizonyítékok a videó- vagy megfigyelési felvételek az erőszak alkalmazásáról vagy fenyegető légkörről, digitális kommunikációs előzmények, fenyegető jellegű üzenetek, hangfelvételek, helymeghatározási adatok, helyszíneken vagy tárgyakon található nyomok, amelyek kényszerhatásra utalnak, valamint a testi sérülésekről vagy pszichikai reakciókról szóló dokumentációk, amelyek összhangban vannak az állítólagos erőszak alkalmazásával vagy fenyegetéssel. Különleges esetekben pszichológiai vagy orvosi szakvélemények is szóba jöhetnek, különösen akkor, ha a fenyegetés komolyságát vagy az erőszak kényszerítő hatását kell megítélni.

Válassza ki most a kívánt időpontot:Ingyenes első konzultáció

Gyakorlati példák

• Fenyegetés konkrét, személyiséget érintő hátránnyal: Egy személy felszólít egy ismerőst, hogy tegyen egy bizonyos nyilatkozatot, és bejelenti, hogy ellenkező esetben egy terhelő magánvideót továbbít a családjának. Az áldozat felismeri, hogy a közzététel érzékeny beavatkozást jelentene a magánszférájába, és teljesíti a követelést. A fenyegetés konkrét, komoly és objektíven alkalmas megalapozott félelem kiváltására.
• Mellőzés kikényszerítése hiteles testi megfélemlítéssel: Egy tettes találkozik egy korábbi vita tanújával, és azt mondja neki, hogy „problémái lesznek”, ha elmondja az esetet a rendőrségnek. Eközben olyan közel lép hozzá, hogy a nő egy közvetlenül fenyegető testi támadást komolyan lehetségesnek tart. A tanú később lemond a vallomástételről, mert a fenyegetés hiteles és közvetlen hatású. A fenyegetés a súlyos kényszerítés küszöbe alatt marad, de a Büntető Törvénykönyv 105. §-a értelmében egyértelműen veszélyes.

Ezek a példák azt mutatják, hogy már egy komoly kényszer létrehozása vagy fenntartása, amely erőszakon vagy veszélyes fenyegetésen alapul, teljesíti a Büntető Törvénykönyv 105. §-a szerinti kényszerítés tényállását. A mérvadó az áldozat döntési szabadságára gyakorolt objektíven felismerhető befolyás, amely olyan mértékű, hogy az áldozat csak emiatt tanúsítja vagy mellőzi a követelt magatartást. Lényegtelen, hogy a fenyegetés személyiséget érintő, társadalmi, testi vagy helyzeti hatású-e; döntő a kényszerítő eszköz alkalmassága a szabad akaratnyilvánítás megtörésére és egy idegen akarat által meghatározott magatartás előidézésére.

Szubjektív tényállás

A tettes szándékosan cselekszik. Tudja, vagy legalábbis komolyan számol azzal, hogy erőszak vagy veszélyes fenyegetés útján hat egy személyre, és ezáltal befolyásolja annak szabad akaratnyilvánítását. Felismeri, hogy cselekménye arra irányul, hogy az áldozatot egy bizonyos magatartásra kényszerítse, és tudatosan elfogadja az ebből eredő kényszerhelyzetet mint lehetséges következményt.

Szükséges, hogy a tettes megértse, hogy behatása objektíven alkalmas arra, hogy az áldozatot a követelt cselekményre, eltűrésre vagy mellőzésre kényszerítse. Elegendő, ha a fenyegetés vagy erőszak hatását lehetségesnek tartja és beletörődik. Ezen felülmenő szándékos előre megfontoltság nem szükséges.

Nincs szándékosság, ha a tettes komolyan abból indul ki, hogy az áldozat önkéntesen tanúsítja magatartását, és a behatást nem érti vagy nem kell kényszernek értenie. Ez vonatkozik például azokra az esetekre, amikor a tettes tévedésből azt hiszi, hogy a másik fél egyetért a magatartással, vagy nem érzi magát fenyegetve. Aki azt hiszi, hogy az érintett személy nyomás nélkül cselekedne, az nem teljesíti a szubjektív tényállást.

Döntő, hogy a tettes tudatosan kényszerhatást idéz elő, vagy legalábbis elfogadja azt, és felismeri, hogy magatartása idegen akarat által meghatározóan hat az áldozat döntési szabadságára. Aki tudja, vagy legalábbis belenyugszik abba, hogy az erőszak vagy fenyegetés megtöri a szabad akaratnyilvánítást, az szándékosan cselekszik, és ezzel teljesíti a Büntető Törvénykönyv 105. §-ának szubjektív tényállását.

Válassza ki most a kívánt időpontot:Ingyenes első konzultáció

Bűnösség & tévedések

Tilalmi tévedés:

A tilalmi tévedés csak akkor ment fel, ha elkerülhetetlen volt. Aki olyan magatartást tanúsít, amely nyilvánvalóan mások jogaiba ütközik, nem hivatkozhat arra, hogy nem ismerte fel a jogellenességet. Mindenki köteles tájékozódni cselekedeteinek jogi korlátairól. Puszta tudatlanság vagy könnyelmű tévedés nem mentesít a felelősség alól.

A bűnösség elve:

Csak az büntethető, aki bűnösen cselekszik. A szándékos bűncselekmények megkövetelik, hogy az elkövető felismerje a lényeges eseményt, és azt legalább tudatosan vállalja. Ha ez a szándék hiányzik, például mert az elkövető tévesen azt hiszi, hogy magatartása megengedett, vagy önkéntesen támogatott, akkor legfeljebb gondatlanság áll fenn. Ez szándékos bűncselekmények esetén nem elegendő.

Beszámíthatatlanság:

Nem terheli bűnösség azt, aki a bűncselekmény elkövetésekor súlyos lelki zavar, kóros elmebeli károsodás vagy jelentős cselekvőképesség-korlátozottság miatt nem volt képes cselekedetei jogellenességét felismerni vagy e felismerés szerint cselekedni. Kétség esetén pszichiátriai szakvéleményt szereznek be.

Mentesítő szükséghelyzet:

Mentesítő szükséghelyzet akkor állhat fenn, ha az elkövető extrém kényszerhelyzetben cselekszik, hogy elhárítson egy akut veszélyt a saját vagy mások élete ellen. A magatartás jogellenes marad, de bűnösséget csökkentő vagy mentesítő hatású lehet, ha nem volt más kiút.

Feltételezett jogos védelem:

Aki tévedésből azt hiszi, hogy jogosult védekező cselekményre, szándék nélkül cselekszik, ha a tévedés komoly és érthető volt. Egy ilyen tévedés csökkentheti vagy kizárhatja a bűnösséget. Ha azonban gondatlanság áll fenn, akkor gondatlan vagy büntetés-enyhítő értékelés jöhet szóba, de nem jogi igazolás.

Büntetés elengedése & Elterelés

Elterelés:

A Büntető Törvénykönyv 105. §-a szerinti ügyekben az elterelés elvileg lehetséges, azonban csak csekély bűnösség és átlátható kényszerhelyzetek esetén. A kényszerítés széles spektrumot ölel fel, ezért az eltereléses ügyintézés csak akkor jöhet szóba, ha az alkalmazott kényszerítő eszköz csekély, rövid ideig tartó vagy súlyos következmények nélküli volt.

Elterelés vizsgálható, ha

• a tettes bűnössége csekély,
• a fenyegetés vagy erőszak csak csekély súlyú volt,
• az áldozat nem volt jelentősen megfélemlítve vagy veszélyeztetve,
• nem épült ki tartós kényszerítő mechanizmus,
• a tényállás átlátható és világos,
• és a tettes azonnal belátó.

Ha elterelés jöhet szóba, a bíróság pénzbeli teljesítést, közhasznú munkát vagy bűncselekményi kiegyenlítést rendelhet el.
Az elterelés nem vezet bűnösség megállapításához és nem kerül be a bűnügyi nyilvántartásba.

Az elterelés kizárása:

Az elterelés kizárt, ha

• az áldozat jelentősen megfenyegetve vagy testileg megtámadva lett,
• a tettes masszív erőszakot alkalmazott vagy komoly veszélyes fenyegetést tett,
• egy egyértelmű vagy tartós kényszer épült ki,
• vagy ha a magatartás összességében a személyes védett jogok súlyos sérelmét jelenti.

Csak csekély bűnösség, a fenyegetés hatásával kapcsolatos félreértések vagy azonnali belátás esetén vizsgálhatja a bíróság, hogy fennáll-e kivételes eset.

Válassza ki most a kívánt időpontot:Ingyenes első konzultáció

Büntetés kiszabása & Következmények

A bíróság a büntetést az alkalmazott erőszak vagy veszélyes fenyegetés jellege és intenzitása, a kényszerhelyzet időtartama és hatása, valamint az áldozat szabad akaratnyilvánításának tényleges mértéke alapján határozza meg. Döntő, hogy az elkövető tudatosan olyan helyzetbe hozza vagy tartja az áldozatot, amelyben az nem tudja elkerülni a követelt magatartást, és hogy a kényszerítő eszköz alkalmazása tervszerűen vagy fokozottan történik-e.

Súlyosbító körülmények különösen akkor állnak fenn, ha

• a kényszerhelyzet hosszabb ideig fennáll,
• a fenyegetés különösen nyomatékos, reális vagy drasztikus hatású,
• erőszakot alkalmaznak, vagy az áldozat jelentős lelki megterhelést szenved el,
• az elkövető ismételten vagy szervezetten jár el,
• a fenyegetés érzékeny személyes vagy gazdasági hátrányokat érint,
• vagy már vannak releváns előzetes ítéletek.

Enyhítő körülmények például

• feddhetetlenség,
• átfogó beismerés és felismerhető belátás,
• a kényszer azonnali megszüntetése,
• komoly erőfeszítések a jóvátételre,
• az elkövető rendkívüli pszichikai megterhelése,
• vagy túlságosan hosszú eljárási időtartam.

A bíróság szabadságvesztést felfüggeszthet, ha az nem haladja meg a két évet, és az elkövető pozitív társadalmi prognózissal rendelkezik. Hosszabb büntetések esetén részlegesen felfüggesztett büntetés jöhet szóba. Ezenkívül a bíróság utasításokat adhat, például terápiát, kártérítést, tanácsadást vagy egyéb intézkedéseket, amelyek a jogkövető magatartást támogatják.

Büntetési keret

A kényszerítés alapesetében, a Btk. 105. §-a szerint, a büntetési keret egy évig terjedő szabadságvesztés vagy 720 napi tétel erejéig terjedő pénzbüntetés. Ez a büntetési keret mindig akkor érvényes, ha egy személyt erőszakkal vagy veszélyes fenyegetéssel arra kényszerítenek, hogy egy bizonyos magatartást tanúsítson, eltűrjön vagy mellőzzön. Meghatározó a sértett szabad akaratnyilvánításának érezhető korlátozása az alkalmazott kényszerítő eszköz által.

Enyhébb büntetési keret nem létezik. A jogalkotó a jogellenes akaratkényszer minden formáját önálló jogsértésként kezeli, függetlenül attól, hogy a kényszerítő hatása az egyes esetekben eltérő mértékben érvényesül.

Az osztrák Büntető Törvénykönyv 106. §-ában meghatározott magasabb büntetési keret akkor alkalmazandó, ha a kényszerítést különösen terhelő vagy intenzív körülmények között követik el, például ha a fenyegetés különösen súlyos, az erőszak alkalmazása jelentős súlyú, vagy a kényszerítő hatás fokozott veszélyességet mutat. Ezekben az esetekben a cselekményt már nem az osztrák Büntető Törvénykönyv 105. §-a, hanem a 106. §-a szerint ítélik meg.

A fenyegetés önkéntes visszavonása vagy a helyzet későbbi enyhítése révén történő törvényi büntetésenyhítésre a törvény nem ad lehetőséget. Az ilyen magatartást a bíróság csupán a meglévő büntetési kereten belül veheti figyelembe, de az nem vezethet a törvényi büntetési fenyegetés csökkentéséhez.

Pénzbüntetés – Napi tételek rendszere

Az osztrák büntetőjog a pénzbüntetéseket a napi tételek rendszere szerint számítja. A napi tételek száma a bűnösségtől, a napi összeg pedig a pénzügyi teljesítőképességtől függ. Így a büntetés a személyes körülményekhez igazodik, és mégis érezhető marad.

• Tartomány: legfeljebb 720 napi tétel – naponta legalább 4 euró, legfeljebb 5000 euró.
• Gyakorlati képlet: Körülbelül 6 hónap szabadságvesztés mintegy 360 napi tételnek felel meg. Ez az átváltás csak tájékoztatásul szolgál, és nem merev séma.
• Nemfizetés esetén: A bíróság helyettesítő szabadságvesztést szabhat ki. Általában érvényes: 1 nap helyettesítő szabadságvesztés 2 napi tételnek felel meg.

Megjegyzés:

Az osztrák Büntető Törvénykönyv 105. §-a szerinti kényszerítés esetén sok esetben reálisan szóba jöhet pénzbüntetés, különösen, ha a kényszerítő eszköz csekély súlyú volt, és nem következtek be súlyos következmények. A szabadságvesztés csak akkor kerül előtérbe, ha a fenyegetés vagy az erőszak intenzívebb, kitartóbb vagy érezhető hatásokkal járt.

Szabadságvesztés & (részben) felfüggesztett elengedés

Az osztrák Büntető Törvénykönyv 37. §-a: Ha a törvényi büntetési fenyegetés legfeljebb öt évig terjed, a bíróság legfeljebb egyéves rövid szabadságvesztés helyett pénzbüntetést szabhat ki. Ez a lehetőség az osztrák Büntető Törvénykönyv 105. §-a esetében teljes mértékben fennáll, mivel a büntetési keret legfeljebb egy év szabadságvesztés vagy legfeljebb 720 napi tétel pénzbüntetés. A bíróság ezért kifejezetten megvizsgálhatja, hogy egy rövid szabadságvesztést pénzbüntetésre cserélnek-e.

Az osztrák Büntető Törvénykönyv 43. §-a: A szabadságvesztés felfüggeszthető, ha az nem haladja meg a két évet, és az elkövetőnek pozitív társadalmi prognózisa van.
Ez a lehetőség az osztrák Büntető Törvénykönyv 105. §-a esetében korlátlanul fennáll, mivel legfeljebb egyéves szabadságvesztésről van szó. A gyakorlatban a felfüggesztett büntetést kényszerítés esetén gyakran alkalmazzák, ha a fenyegetés vagy az erőszak csekély mértékű volt, és nem állt fenn kifejezett kényszerminta.

Az osztrák Büntető Törvénykönyv 43a. §-a: A részben felfüggesztett büntetés lehetővé teszi a szabadságvesztés feltétel nélküli és feltételes részének kombinálását. Ez hat hónapnál hosszabb és legfeljebb két évig terjedő büntetések esetén lehetséges. Mivel az osztrák Büntető Törvénykönyv 105. §-ának alap tényállása szerint egyedi esetekben hat hónapnál hosszabb szabadságvesztés is kiszabható, a részben felfüggesztett büntetés alapvetően szóba jöhet, különösen egyszeri, kevésbé intenzív kényszerítési helyzetekben. Azonban tartós vagy különösen súlyos fenyegetési helyzetekben óvatosabban alkalmazzák.

Btk. 50–52. §: A bíróság ezenkívül utasításokat adhat és pártfogó felügyeletet rendelhet el. Tipikus utasítások például a károkozás megtérítése, kapcsolattartási tilalmak, agressziókezelő tréningek, tanácsadások vagy egyéb intézkedések, amelyek az elkövető stabilizálását szolgálják. Cél a tartós jogkövető magatartás és a további kényszerhelyzetek elkerülése, különösen olyan esetekben, amikor az áldozatot hosszabb ideig megfélemlítették, vagy különleges védelmi igény áll fenn.

Bíróságok hatásköre

Tárgyi illetékesség

Az osztrák Büntető Törvénykönyv 105. §-a szerinti kényszerítés esetén alapvetően a járásbíróság az illetékes, mivel a büntetési keret legfeljebb egy év szabadságvesztésig vagy pénzbüntetésig terjed. Ez egy vétség, amelyet rendszerint egyesbíró előtt tárgyalnak.

A tartományi bíróság illetékessége csak akkor keletkezik, ha az eljárás során kiderül, hogy a cselekmény már nem az osztrák Büntető Törvénykönyv 105. §-ának hatálya alá tartozik, hanem a kényszerítés súlyosabb formája valósult meg. Ezekben az esetekben az ülnökbíróság az illetékes, mivel a magasabb büntetési keret megnyitja a tartományi bíróság döntési hatáskörét.

Esküdtbíróság nem szerepel a tervekben, mivel a büntetési fenyegetés sem az osztrák Büntető Törvénykönyv 105. §-a, sem a minősített esetekben nem teljesíti az illetékesség feltételeit.

Helyi illetékesség

Az elkövetés helye szerinti bíróság az illetékes. Különösen mérvadó,

• ahol a fenyegetést kimondták vagy az erőszakot alkalmazták,
• ahol az áldozatot egy bizonyos magatartásra kényszerítették,
• vagy ahol a kényszerítés súlypontja volt.

Ha a bűncselekmény helyszíne nem határozható meg pontosan, az illetékesség az alábbiak szerint alakul:

• a vádlott lakóhelye,
• a letartóztatás helye,
• vagy az illetékes ügyészség székhelye.

Az eljárást ott folytatják le, ahol a célszerű és szabályszerű lebonyolítás a legjobban biztosított.

Fellebbezési út

A járásbíróság ítélete ellen fellebbezés nyújtható be a tartományi bírósághoz.
A tartományi bíróság döntései ezt követően semmisségi panasszal vagy további fellebbezéssel támadhatók meg a Legfelsőbb Bíróságnál.

Polgári jogi igények a büntetőeljárásban

Az osztrák Büntető Törvénykönyv 105. §-a szerinti kényszerítés esetén az áldozat maga vagy közeli hozzátartozói magánfélként polgári jogi igényeket érvényesíthetnek a büntetőeljárásban. Ide tartozik a fájdalomdíj, a terápiás és kezelési költségek, az elmaradt jövedelem, az ellátási költségek, a pszichológiai támogatás költségei, valamint a lelki szenvedés és egyéb következményes károk megtérítése. Ezek az igények az átélt fenyegetéshez vagy erőszakhoz, a döntési szabadság korlátozásához és az ebből eredő pszichikai vagy fizikai terhelésekhez kapcsolódnak.

A magánfélként való csatlakozás felfüggeszti az összes érvényesített igény elévülését mindaddig, amíg a büntetőeljárás folyamatban van. Az elévülési idő csak a jogerős lezárás után kezd újra futni, amennyiben az igényt nem ítélték meg teljes egészében.

Az önkéntes károkozás megtérítése, például egy őszinte bocsánatkérés, pénzügyi kompenzáció vagy az áldozat aktív támogatása, büntetésenyhítő hatású lehet, amennyiben az időben, hitelesen és teljesen történik.

Ha azonban az elkövető különösen megfélemlítő fenyegetést épített fel, érezhető erőszakot alkalmazott, jelentős pszichikai vagy fizikai hatásokat okozott, vagy a kényszerhelyzetet kíméletlenül kihasználta, a későbbi jóvátétel általában elveszíti enyhítő hatását. Ilyen esetekben már nem tudja ellensúlyozni az elkövetett jogsértést.

Válassza ki most a kívánt időpontot:Ingyenes első konzultáció

Büntetőeljárás áttekintése

• Nyomozás kezdete: Gyanúsítotti státusz konkrét gyanú esetén; ettől kezdve teljes gyanúsítotti jogok.
• Rendőrség/Ügyészség: Az ügyészség irányít, a bűnügyi rendőrség nyomoz; Cél: megszüntetés, elterelés vagy vádemelés.
• Gyanúsítotti kihallgatás: Előzetes tájékoztatás; védő bevonása halasztáshoz vezet; a hallgatás joga megmarad.
• Aktabetekintés: Rendőrségnél/ügyészségnél/bíróságon; magában foglalja a bizonyítékokat is (amennyiben a nyomozás célja nem veszélyeztetett).
• Fő tárgyalás: Szóbeli bizonyításfelvétel, ítélet; döntés a magánfél igényeiről.

Gyanúsítotti jogok

• Tájékoztatás & Védelem: Értesítéshez való jog, eljárási segítség, szabad védőválasztás, fordítási segítség, bizonyítási indítványok.
• Hallgatás & Ügyvéd: Hallgatáshoz való jog bármikor; védő bevonása esetén a kihallgatást el kell halasztani.
• Tájékoztatási kötelezettség: Időben történő tájékoztatás a gyanúról/jogokról; kivételek csak a nyomozás céljának biztosítására.
• Aktabetekintés a gyakorlatban: Nyomozati és főeljárási akták; harmadik felek betekintése korlátozott a vádlott javára.

Válassza ki most a kívánt időpontot:Ingyenes első konzultáció

Gyakorlat & Viselkedési tippek

1. Tartsa meg a hallgatását.
   Egy rövid magyarázat elegendő: „Élek a hallgatáshoz való jogommal, és először a védőmmel beszélek.” Ez a jog már az első rendőrségi vagy ügyészségi kihallgatástól érvényes.
2. Haladéktalanul vegye fel a kapcsolatot a védelemmel.
   A nyomozati aktákba való betekintés nélkül ne tegyen vallomást. Csak az aktabetekintés után tudja a védelem felmérni, hogy milyen stratégia és milyen bizonyítékbiztosítás célszerű.
3. Haladéktalanul biztosítsa a bizonyítékokat.
   Orvosi leleteket, dátummal és méretarányos jelöléssel ellátott fényképeket, szükség esetén röntgen- vagy CT-felvételeket készíteni. Ruházatot, tárgyakat és digitális felvételeket külön tárolni. Tanúlistát és emlékeztetőket legkésőbb két napon belül elkészíteni.
4. Ne vegye fel a kapcsolatot az ellenérdekelt féllel.
   Saját üzenetei, hívásai vagy bejegyzései felhasználhatók Ön ellen bizonyítékként. Minden kommunikáció kizárólag a védelem útján történjen.
5. Videó- és adatrögzítéseket időben biztosítani.
   Közösségi közlekedési eszközökön, vendéglátóhelyeken vagy házkezelőségektől származó megfigyelő videók gyakran néhány nap után automatikusan törlődnek. Az adatmentési kérelmeket ezért azonnal be kell nyújtani az üzemeltetőnek, a rendőrségnek vagy az ügyészségnek.
6. Dokumentálja a házkutatásokat és a lefoglalásokat.
   Házkutatás vagy lefoglalás esetén kérjen másolatot a végzésről vagy a jegyzőkönyvről. Jegyezze fel a dátumot, időt, az érintett személyeket és az összes elvitt tárgyat.
7. Letartóztatás esetén: ne tegyen vallomást az ügyben.
   Ragaszkodjon védelmének azonnali értesítéséhez. Előzetes letartóztatás csak alapos bűncselekmény gyanúja és további letartóztatási ok fennállása esetén rendelhető el. Enyhébb intézkedések (pl. ígéret, jelentkezési kötelezettség, kapcsolattartási tilalom) elsőbbséget élveznek.
8. Célzottan készítse elő a kártérítést.
   A kifizetéseket vagy kártérítési ajánlatokat kizárólag a védelem útján kell rendezni és igazolni. A strukturált kártérítés pozitívan befolyásolja az elterelést és a büntetés kiszabását.

Az Ön előnyei ügyvédi segítséggel

A kényszerítés miatti eljárás a büntetőjog egyik legösszetettebb területe. A vádak az egyéni döntési szabadság lényegét érintik, és gyakran olyan komplex kérdések jellemzik, mint a fenyegetés intenzitása, az észlelési helyzetek, az önkéntes magatartás és a pszichikai nyomásgyakorlás. Gyakran vitatott, hogy a fenyegetés valóban veszélyesnek minősült-e, vagy az áldozat viselkedését más személyes, társadalmi vagy szakmai tényezők befolyásolták-e.

Az, hogy büntetendő kényszerítés áll-e fenn, nagymértékben attól függ, hogy az elkövető behatása objektíven alkalmas volt-e az szabad akaratelhatározás megtörésére és az áldozat viselkedésének meghatározására. Már a fenyegetés megfogalmazásában, a konkrét találkozási helyzetben vagy az érintettek közötti fennálló viszonyban mutatkozó apró különbségek is döntően megváltoztathatják a jogi értékelést.

A korai ügyvédi képviselet biztosítja, hogy a bizonyítékokat helyesen gyűjtsék be, a nyilatkozatokat szakszerűen értékeljék, és megalapozott érveket dolgozzanak ki. Csak egy pontos jogi elemzés mutatja meg, hogy fennáll-e büntetendő kényszerítés, vagy a vád félreértéseken, túlértelmezéseken vagy tisztázatlan körülményeken alapul.

Ügyvédi irodánk

• megvizsgálja, hogy jogilag fennállt-e veszélyes fenyegetés vagy erőszak, vagy a cselekményt a konkrét kontextusban másként kell-e megítélni,
• elemzi a nyilatkozatokat, üzeneteket és találkozási helyzeteket ellentmondások vagy inkonzisztens terhelések szempontjából,
• megbízhatóan védi Önt az egyoldalú előadásoktól az egész eljárás során,
• és kidolgoz egy strukturált védelmi stratégiát, amely teljes mértékben és reálisan tükrözi az Ön tényleges helyzetét.

Egyértelmű és professzionális képviselet biztosítja, hogy a kényszerítés vádját jogilag helyesen vizsgálják meg, és minden releváns körülményt figyelembe vegyenek.

Válassza ki most a kívánt időpontot:Ingyenes első konzultáció

GYIK – Gyakran Ismételt Kérdések

Válassza ki most a kívánt időpontot:Ingyenes első konzultáció