Tulajdonszerzési módok
Egyedüli tulajdon
Egy ingó vagy ingatlan dolog egyedüli tulajdonjoga korlátlanul megillet egy személyt. Egyedül rendelkezhet felette, és így maga döntheti el, mit szeretne tenni a dologgal.
Ingatlan esetén csak az egyedüli tulajdonos szerepel a telekkönyvben. Arról is dönthet, hogy beépíti, bérbe adja stb.
Közös tulajdon
Közös tulajdon esetén több személy a tulajdonosa egy dolognak. Minden tulajdonostársat megillet a dolog egy tört része (hányada). „Eszmei hányadokról” is beszélünk. A közös tulajdon nem valós részekre oszlik, azaz senkinek sem kerül a dolog egy része kijelölésre, hanem az egyén az egész dolog tulajdonostársa.
Közös tulajdon törvény, szerződés vagy végrendeleti rendelkezés útján szerezhető. Az egyszerű közös tulajdon Ausztriában az általános eset (§ 825 és azt követő szakaszok, ABGB). Emellett létezik még a valóságosan megosztott tulajdon és a közös kézben lévő tulajdon (Gesamthandeigentum). Ez utóbbinál sem valós, sem eszmei megosztás nincs, amely csupán különleges magánjogokat ismer. Az előbbi egy elavult gyakorlat, amely Ausztriában már nem alapítható meg (például: emeleti tulajdon).
Társasházi tulajdon
A lakástulajdonra vonatkozó különleges rendelkezéseket a Lakástulajdon Törvény (WEG) szabályozza.
„A lakástulajdon az ingatlan tulajdonostársának vagy egy tulajdonostársi társulásnak biztosított dologi jog, amely egy lakástulajdon-tárgy kizárólagos használatára és az azzal való önálló rendelkezésre jogosít.” (§ 2. bek. 1. pont WEG)
Lakástulajdon lakástulajdon-szerződéssel, bírósági határozattal vagy bírósági felosztással alapítható. A lakástulajdonos egy ingatlan tulajdonostársa, aki az ingatlan „eszmei hányadaival” rendelkezik. Az ingatlan egyszerű tulajdonostársával ellentétben a lakástulajdonos kizárólagos joggal rendelkezik az ingatlan egy meghatározott lakásának használatára. Az „eszmei hányadokat” parifikációval/használati érték számítással állapítják meg. A használati érték számítást az építőiparért felelős építőmérnök vagy egy általánosan esküt tett és bíróságilag hitelesített építőipari vagy ingatlanügyi szakértő szakvéleménye alapján kell elvégezni (§ 9 WEG). A számítás például az egyes tulajdonosok üzemeltetési és fenntartási költségeinek megállapításához fontos, mert igazságtalan lenne, ha egy kisebb lakóegység tulajdonosa ugyanannyit fizetne, mint egy nagy lakás tulajdonosa. A lakástulajdon megalapításához feltétlenül szükséges annak telekkönyvi bejegyzése.
