Öröklésre való érdemtelenség

Az osztrák jogban az öröklésre való érdemtelenség az öröklési jogból való kizárás okát képezi. Akkor lép életbe, ha egy személy bizonyos viszonyban áll az elhunyttal, és súlyos vétségeket követett el vele szemben.

Az öröklésre való érdemtelenség törvényi rendelkezés alapján áll be. Ezért azt nem kell végrendeletben rögzíteni.

Mi az öröklésre való érdemtelenség?

Az öröklésre való érdemtelenség az osztrák öröklési jogban különleges kizárási okot képez. Az a személy, aki az örökhagyóval szemben súlyosan kötelességszegően viselkedett, elveszítheti öröklési jogát – mind a törvényes, mind a végrendeleti öröklés keretében. Ez különösen az örökség elfogadását, a hagyományokat és a kötelesrész-igényeket érinti.

Ha törvényileg elismert öröklésre való érdemtelenségi ok áll fenn, az érintett személy elveszíti örökösi státuszát ipso iure, azaz automatikusan.

Az öröklésre való érdemtelenséget azonban más érintetteknek kell érvényesíteniük.

Az öröklésre való érdemtelenség okai

A törvény az öröklésre való érdemtelenségi okok két csoportját különbözteti meg: abszolút és relatív okokat. Mindkét kategória célja az öröklési jogba vetett bizalom védelme és a tisztességtelen előnyszerzés megakadályozása.

Abszolút öröklésre való érdemtelenségi okok

Bizonyos cselekmények az egyedi esettől függetlenül öröklésre való érdemtelenséget vonnak maguk után. Ezek közé tartoznak elsősorban az örökhagyó vagy a hagyaték ellen elkövetett büntetendő cselekmények, amelyek csak szándékosan követhetők el, és több mint egyéves szabadságvesztéssel büntetendők (§ 539 ABGB). Már egy puszta kísérlet is elegendő. Ítélet nem szükséges.

Ezek közé tartozik például:

• Erőszak vagy fenyegetés az örökhagyó ellen
• Csalás a végrendelet elkészítésekor
• Végrendelet elnyomása vagy meghamisítása
• Súlyos bűncselekmények az elhunyt ellen

Relatív öröklésre való érdemtelenségi okok

Relatív okok (esettől függően):

Ezek csak akkor érvényesek, ha az elhunyt már nem tudott maga reagálni (pl. betegség, végrendelkezési képtelenség vagy a releváns körülmények ismeretének hiánya miatt):

• Bűncselekmények az elhunyt közeli hozzátartozói ellen
• Lelki kegyetlenség az örökhagyóval szemben
• Súlyos kötelességszegések a szülő-gyermek viszonyban

Az öröklésre való érdemtelenség elbírálásának időpontja

Az öröklési képességet az ABGB 543. §-a szerint alapvetően az örökhagyó halálának időpontjában kell elbírálni. Bizonyos kivételes esetekben utólagos öröklésre való érdemtelenség is bekövetkezhet. Ez például akkor fordul elő, ha egy személy az örökség megnyílása után büntetendő cselekményt követ el a hagyaték ellen, vagy meghiúsítja az elhunyt valódi akaratát.

Az öröklésre való érdemtelenség következményei

Az öröklésre érdemtelen személy:

• jogilag úgy kezelendő, mintha nem élte volna túl az örökhagyót
• semmit sem örökölhet (sem kötelesrészt, sem hagyományt)

Az öröklésre való érdemtelenség hatásai az érdemtelen személy leszármazottaira

Az öröklésre érdemtelen személy gyermekei örökölhetnek, ha ők maguk nem érdemtelenek az öröklésre. Ők lépnek szülőjük örökösi pozíciójába.

Figyelem: Ez csak akkor érvényes, ha nincs kötelesrészről való lemondás vagy kitagadás.

Az öröklésre való érdemtelenség megbocsátása

Az öröklésre való érdemtelenséget az örökhagyó megbocsátása megszüntetheti. Ez történhet kifejezetten, például végrendeleti rendelkezés formájában, vagy hallgatólagosan. A megbocsátásnak egyértelműen ki kell fejeznie az örökhagyó azon akaratát, hogy eltekint a helytelen viselkedéstől.

Az utólagos megbocsátás visszavonhatatlanul megszünteti az öröklésre való érdemtelenséget. Azokban az esetekben, amikor a hagyaték ellen elkövetett büntetendő cselekményt a halál után követték el, vagy egy végrendeletet elnyomtak, a megbocsátás természetesen kizárt.

GYIK – Gyakran Ismételt Kérdések?